Két fájó vereségen vagyunk túl!

2019.10.07

U-19-es csapatunk a héten két mérkőzést játszott. A szerdai találkozón kifejezetten jól futballoztunk a Tárnok Bolha ellen, azonban 2:1-es vereséget szenvedtünk. Sajnáltam a srácokat, hiszen sokat tettek a sikerért, mondhatni azt is, hogy nem volt szerencsénk, nem érdemeltünk vereséget. Az idény legjobb teljesítménye sem volt elég a sikerhez, máskor meg a gyötrelmes játékunk is pontot érdemel. Fájó pont még, hogy Juhász Szabolcs a kiállítás sorsára jutott, így vakarózhattunk rendesen a Százhalombatta elleni idegenbeli mérkőzés előtt. Tovább tetézte a bajt, hogy Szabó Lajos, Pintér Gergő és Csorba Alex sem jelent meg a buszindulásnál, így 13 fővel indultunk útnak a veretlen battaiakhoz. 40 percig tudtunk olyan ritmusban futballozni, ahogy azt szerdán tettük, azonban már voltak jelei annak, hogy nem vagyunk stabilak hátul, ugyanis ami kapura ment, abból gólokat is kaptunk. 3:2-es hazai vezetésnél is tetszetős támadásokat vezettünk, azonban két perc alatt mattolt minket a hazai csapat pontrúgásokat követően. Őszinte leszek, nem volt benne ekkor a nagy arányú vereség. A 2. félidőben borzasztó két potyagólt kaptunk, ahol a mentális erőnk elfogyott. Egy ki-ki meccsből rémálom következett.Ahelyett, hogy küzdöttünk volna a végsőkig, mentve az önbecsülésünket, feladtuk a találkozót. Mind fizikálisan, mind lelkileg elfáradtunk, amelynek csúnya vége lett. A 12:2 nem takarja a valóságot, mert normális helyzetben, ettől szorosabb meccset tudunk játszani a listavezetővel. Ez egy ilyen nap volt, semmi nem sikerült, bár az 50. perctől nem is tettünk érte. Az összes hibánk látszódott, Vörös Tamás kiállítása után ennyire megrogyni még nem láttam a csapatunkat. nincs más hátra, mint összekapni magunkat a szégyenteljes vereség után, s megmutatni, hogy ettől Mi közösen nagyobb értéket képviselünk.Ideje elgondolkozni azon, hogy mennyi munkát tettünk bele, ahhoz, hogy sikerrel vegyük a találkozót. Az élet bármely területén a kitartásunkkal, alázatunkkal, mentálisan erős felfogásunkkal érhetünk el magasabb célokat, amelyre a sport kitűnő leckéket tud adni hétről-hétre.Utólag azt kell, hogy mondjam, jókor jött ez a pofon a srácoknak is, legalább kénytelenek leszünk tükörbe nézni. Fel a fejjel!Nagy gond nincs, ha mindenki észbe kap, s akar tenni azért, hogy jobb legyen a helyzetünk. Ettől függetlenül a két meccsen volt közel 130 percünk, amely jól nézett ki, főleg, ha még nagyobb elánnal edzenénk.Hajrá Bugyi SE.!!!!!